Bor: élvezeti cikk vagy gyógyszer?


A bor az ókortól egészen a huszadik század elejéig a gyógyászat része volt, azonban szerepe folyamatosan változott. Az ókorban állítólagos gyógyhatásai miatt gyógyszerként és gyógyszersegédanyagként is, a múlt században viszont már kizárólag oldószerként, kivonószerként alkalmazták. Vinum Album a hivatalos gyógyszeralapanyagok között szerepelt egészen 1967-ig. Számos közlemény jelent meg arról is, hogy a mérsékelt borfogyasztás csökkenti a kardiovaszkuláris halálozást. A borfogyasztással kapcsolatos epidemiológiai vizsgálatok eredményeként született meg az 1990-es évek elején a „francia paradoxon” kifejezés. A szókapcsolat Renaud-tól származik, aki azt állapította meg, hogy a franciaországi populációban jóval ritkábban fordul elő koronária-betegség, mint az Egyesült Államokban vagy Angliában. Mivel Franciaországban túlnyomórészt vörösbort fogyasztanak, a borfogyasztáshoz asszociált kedvező epidemiológiai jelenséget elsősorban ennek az italnak (és nem a fehérbornak) tulajdonították. Hazai szerzők nemrég beszámoltak a fehérbor inzulinérzékenységre gyakorolt jótékony hatásáról is.

De mit jelent a mérsékelt? A gyógyszerekhez hasonlóan a bor esetén sem mellékes a dózis: az előnyös hatások kizárólag megfelelő adag esetén várhatóak. A „szedés” gyakorisága és a „kezelés” időtartama ugyancsak döntően fontos, mert a túlzásba vitt fogyasztás alkoholizmushoz, szenvedélybetegséghez vezet, annak minden egészségügyi és szociális következményével. Kizárólag terápiás céllal továbbra sem javasolt bort fogyasztani.

Forrás:
1. Családorvosi Fórum; Csupor Dezső – dr. Szendrei Kálmán; A szőlő, a bor és az alkohol I-II. rész
2. Dr. Ábel Tatjána és mtsai; Pintes fehérbor hatása az anyagcsere-paraméterekre metabolikus szindrómás betegekben, IME XIII. évfolyam 4. szám 2014. május